Ma 2024. június 13. csütörtök, Antal, Anett napja van

Robert Jürjendal – Sándor Szabó - Balázs Major: Apocalyptic Horizons (Greydisc)

Előfordul, hogy ha egy összeszokott pároshoz belép egy harmadik személy, az némi felfordulást okoz a kapcsolatban. Nem, nem szerelmi háromszögről beszélek. A művészeti, zenei életben is létezik efféle leosztás. És ott akár jó vége lehet az ilyen történetnek!

Az általam ismert legutóbbi eset az észt gitáros, a Fripp-tanítvány Robert Jürjendal újbóli felcsatlakozása ahhoz a Szabó-Major duóhoz, amelynek Paralel Journey című albumát nemrég mutattam be ezen a portálon. Most úgy fest, hogy Robert, akivel korábban is készítettek a fiúk néhány albumot, magához ragadta a kezdeményezést. A dominanciája pedig rányomta bélyegét erre a munkára. Ezáltal kissé talán kísérleti jellegűvé vált az alkotás, de gond egy szál sincs, mert ez a felfogás a két magyar muzsikustól sem idegen.
A másik pedig az, hogy Robert Jürjendal zenei világa nagyban rokonítható azzal, amit a magyar páros (kivált a gitárokat megszólaltató Szabó Sándor) képvisel az gitározás akusztikus szegmensében. Eltérés talán csak a hivatalos elismertségük körül tapasztalható. Igen, az észt srác javára! Értékbeni differenciát azonban ez nem jelent, legfeljebb a két ország kulturális felfogása közötti „hivatalos” értékrend különbözőségét. Továbbá: a fellépési és publikálási lehetőségek száma közötti eltérést. Mindez egy feltételes módban megfogalmazható kérdést vet fel: mi lett volna, ha másabb a szemlélet a mi országunkban? (Megtörténhetett volna például, hogy Robert és Balázs személyesen is találkoznak.) A „ha” azonban nem csak a sportban, de az élet semmilyen területén nem játszik. Ezek után egyetlen kérdés marad: mi van most?
Az Apocalyptic Horizons például, egészen biztosan. Amelynek mentén újfent nemzetközivé lett az akusztikus gitározás mikro-birodalma. Mert a szintetizálódás, vagy inkább a kölcsönhatás létrejöttének ténye kétségtelen. Sajnos, a távmunkával létrehozott Apocalyptic Horizons-nak is digitális kiadása létezik csak, mint a már említett Szabó-Major lemezanyagnak. Ami pedig ezt a publikálási módot illeti: ismerhetitek a cseppet sem hízelgő (pokolba kívánós) véleményemet róla. Mondanom sem kell: ez a felvételsorozat is megérdemelné a maradandó létezési formát. Ám a kiadó takarékra tette az előállítás költségét, ezért csak remélni lehet, hogy a kvázi kontinensnyi USA-ban rentábilis a rétegzenék digitális piaca.
Az Apocalyptic Horizons muzsikája pedig ünnepélyes lassúsággal úszik a magyar hallgató felé is, szinte egy másik dimenzióból bukkanva elő. A hatásuk lélekbe markoló, már-már spirituális. A különböző típusú hangszereket használó gitárosok gazdagon mintázott hangszőnyeget terítenek elénk. Major Balázs változatos ütőhangszeres játéka pedig minden időpillanatban felerősíti, hangsúlyosabbá teszi a gitárok keltette érzelmi hatásokat. Kezdve a gyors ráhangolódást segítő Anthemmel, folytatva például (más darabok mellett) a nem is annyira apokaliptikus, de felettébb mozgalmas címadó számmal. A hétköznapok hangulatát idéző Steps pár pillanatra visszaléptet minket a való világba, de nem veszhetünk el a ravaszul megépített, rejtelmes Labyrintban sem. Az anyagot lezáró, varázslatosan belassult Peace pedig megadja nekünk a teljes lelki békét, a tökéletes belső csendet, vagy a feloldozást annak, akinek arra van szüksége.
És hogy milyen ennek az igazán kvalitásos akusztikus lemezanyagnak az akusztikája? Mint a muzsika maga: osztályon felüli. Csak megfelelő technikai eszköz, egy jó „füles” kell hozzá.

Olasz Sándor