Hogy merrefelé tart mostanság? Na, az jó kérdés.
Az útkanyar létrejötte kétségtelen, ám hogy annak mekkora az íve, egyáltalán: mennyire veszélyes? Nos, ezt igyekszem bemérni az alábbiakban.
A jazz vonulata megmaradt a lemezanyagban, a tere azonban majdhogynem mikro-méretűre szorult vissza. Jócskán érvényesülnek viszont a – csipetnyi barokk muzsikával fűszerezett - kortárs zenei hatások. Természetesen felettébb feltűnő a bájos énekesnő csatlakozása is, aki az utóbbi időben előszeretettel vállal fel és old meg efféle, vagy hasonló feladatokat. (Szintén BMC-kiadvány lévén kézenfekvő példa rá a 2020-as Debussy Now!)
Veronikán (és nyilván Gáboron) kívül a jazz, illetve szabad zene felől érkező szaxofonos Ávéd János, a trombitás, szárnykürtös Laurent Blondiau (érdekesség, hogy mindkettőjükkel készített Gadó duólemezt), valamint az elsődlegesen a klasszikus muzsikát preferáló hegedűművész, Csermák Éva és a kortárs zenében jeleskedő csellós, Zétényi Tamás képezi a nem hétköznapi szextet tagságát. Munkájukat Gadó Gábor zeneszerzői és Harcsa Veronika szövegírói ténykedése határozza meg alapvetően.
A zeneanyag építkezését a kortárs muzsika írott és íratlan szabályai jellemzik. Mindezt nagyszerűen és szakszerűen követi le Dargay Marcell, a bookletben olvasható elemzésében. Gyakorlatilag szakaszokra bontva helyezi górcső alá, és persze tudományos alapokra az egyes szerzemények felépítését, szerkezetét. Mindez új megvilágításban mutatja meg azt a nóvumot, ami immár Gadó Gábor működésének a részévé vált. (És ezen a kakukktojásnak számító Handel-ária sem tud érdemben változtatni.) Mit mondjak? Tény, hogy nem könnyű befogadni mindezt (megérteni kicsit nehezebb), de nem is lehetetlen.
Ezzel együtt érdemes megjegyezni, hogy hangsúlyosan a kortárs irányvonalat képezi a The Double Moonlight, amelyet a Kurtág Györggyel gyakran dolgozó hegedűművésznek, Hiromi Kikuchinak dedikált, valamint lemezanyagot lezáró Ustvolskaya, amelyet az orosz zeneszerző emlékének ajánlott Gadó. Szorosan idetartozónak tekinthető a híres Négysoros által ihletett Hommage a Pilinszky is.
Ezek azonban nem jelentik azt, hogy egy jazz-orientáltságú hallgató nem lelheti örömét ebben az alkotásban, sőt. Különösen kedvelni fogja, hiszen éppen az efféle törekvések képezik a habot ezen a speciális tortán. Gadó ritkásan felbukkanó gitárjátéka, Ávéd és Blondiau önállónak tekinthető megszólalásai ízletes csemegével szolgálnak. Némi képzavarral élve: a muzsika sava-borsát azonban a klasszikus zenészek improvizációi adják. Csermák Éva hegedűszólója a már említett The Double Moonlight-ban érhető tetten. Zétényi Tamás – csellón - pedig a lemez címadó darabjában jeleskedik oly módon, hogy annak feelingje egy rockzenésznek is becsületére válna. Bizony-bizony. Fehér holló-ritkaságú az efféle, a szó legszorosabb értelmében vett játék!