Mert ha tucatnyi dalt tartalmaz a lemez (márpedig éppen annyit), akkor mit keres a tízes szám a CD címében? Nos, a megfejtés: a duettek száma az, amelyek különböző partnerekkel készültek. Színészekkel, zenészekkel. Kilétük felfedezését a hallgatóra bízom. (Vigyázat! Többek teljesítménye a meglepetés erejével hathat.)
Köztük azzal a Hrutka Róberttel énekel együtt, aki a művésznő valamennyi albumán szerzőként és muzsikusként egyaránt jelen volt, jelen van. Ha pedig a zenészeknél tartunk: valóságos kis szupercsapat jött össze a felvételekhez!
A dobok mögött majdnem mindig Borlai Gergő ült. Amikor egyszer mégsem, a DiMeola együttesében megfordult Kaszás Péter Jr. „helyettesítette”. (A lemezborítón is a dobosokkal kezdték a közreműködők felsorolását.) Galambos Zoltán billentyűzött, Giret Gábor hozta a basszus-ritmusokat. Ezúttal nem penget bele, de nem feledhetjük a magyar közönség számára már-már elveszett Jamie Winchester zeneszerzői tevékenységét. Nem kevesebb, mint öt számot írt ide! A szövegek iránti felelősség viszont a családban maradt: Für Anikó férje, Fekete György követte el valamennyit annyira gondosan és pontosan, hogy senki nem gondolna „civilre” a sorai hallatán.
Ezek után aligha kell mondanom: a Für For Ten nem tartozik a hagyományosnak mondható színész-lemezek kategóriájába, ha létezik ilyen egyáltalán. Mert Für Anikó nem csupán előad, játszik, amikor játszani kell, hanem énekel is! Isten többféle tehetséggel áldotta meg őt, kellemesen lágy hanggal jutalmazva meg bónuszként.
Sőt. Rendelkezik mára a feledés szélére („Homályból homályba”?) sodródott író, a pedagógusként is maradandót alkotott Németh László (1901-1975) által a tehetség fogalmát kiteljesítő képességgel is, ami nem kevesebbre, mint az önnön érvényre juttatására vonatkozik. Ezen tényleg nincs mit ragoznom, hiszen ha nem is gyorsan, de elkészült ez a CD. Mért jó ez nekünk?
Leginkább azért, mert feltárni enged egy titokzatosnak vélt világot: Für Anikó világát, azaz annak néhány szegmensét. Amikor pedig éppen nem, akkor érzéseket, jelenségeket (a bulvármédia természetét, a gyógyító kapszulák divatjáét például), vagy hangulatokat, egyszerűen.
A legfontosabb tényező mégiscsak az, hogy Für Anikó minden helyzetben képes hiteles maradni, bármi legyen, amit éppen tolmácsol.
A muzsikusok munkájának minősége sem mellékes, természetesen. A hangszerelés alapjában véve rockos hangvételű, ám végső soron aprólékos finomsággal kidolgozott. Szinte kihallatszik belőle a szeretetteljes törődés, az, hogy ez bizony nem fizetett melléktermék a srácok részéről, nem futószalag-szerűen legyártott bér-zene.
Mindezek eredményeként meglepve(?) érzékelem, hogy van egy különleges képessége a Für For Ten-nek. Ha igazán ráfigyelünk és engedjük hatni ránk, akkor kirúgdos a hétköznapok kisebb-nagyobb gödreiből, amelyekbe időről időre törvényszerűen, akaratlanul is belepottyanunk.