Ma 2024. április 15. hétfő, Tas, Anasztázia napja van

Metropol Group: 55 Years of Rock (Moiras Records)

Na, most jött meg a kedvem végigböngészni Oradea (lánykori nevén: Nagyvárad) lemezboltjait! Egyéb zsákmánylehetőség híján a Romániában anno jogdíjmentesen, LP-n (és kazettán) publikált felvételek, a 16 darabból álló Black Panther sorozat ritkaságszámba menő, amatőr bájú korongjaira vadászni. Főként azonban másért.

A magyar nemzetiségű Metropol Group román nyelvű nagylemezeiért. Van belőlük három is!
Mielőtt útra kelnék, elbíbelődöm kicsit a zenekar Magyarországon frissen megjelent anyagával. A vinyl nagylemez két oldala a zenekar két korszakát szemlélteti.
Az A oldalon a Nagyváradi Színházban 1973. novemberében bemutatott Plenzdorf-darab, Az ifjú W. újabb szenvedései című zenés játék (musical?) betétdalai találhatók. A másikon a 2021-es székelyudvarhelyi koncert részleteit hallhatjuk. Mindez olyasforma zenei fejlődést láttat, mint amit az Omega esetében közelről megtapasztaltunk. Nemzetközi mellékszál nélkül sajnos, a „szocialista” román társadalmi viszonyok ismeretében törvényszerűen.
Elöljáróban leszögezem: a színházi zene olyan műfaj, amely általában (sokkal gyakrabban, mint a filmzenéknél) önálló alkotásként is értelmezhető. Ezen túlmenően, ötven év távlatából úgy hiszem, hogy ennek a műnek (is) kétféle értelmezése van. Az egyik a maga korában kifejtett hatása, a másik pedig a hallgathatósága – napjainkban.
Ami az előbbi kitételt illeti, elkerülhetetlen a párhuzam az itthon ugyanabban az évben (kb. fél évvel hamarabb) bemutatott, ugyanúgy zajos sikert aratott Képzelt riporttal. A Presser-féle zeneanyag sajnos túlzó, szigorúbban véve: hamis sztorival társul. Nevezetesen az amerikai rockfesztiválok felszínességével és kábulatával, amelynek itthoni előfordulására aztán (mások mellett) a kezdeti Sziget Fesztiválok élből rácáfoltak. Mégis, a Képzelt riport jókor elültette a bogarat mindazok (szülők, kívülállók) fülébe, akik a magyar fesztiválok kifejezetten barátságos hangulatát nem tapasztalták meg. (Na jó, a pusztavacsi egyéb okok miatt, de felejtős a pozitív példák sorából.)
Az ifjú W. újabb szenvedései korabeli hatását – dokumentumok alapján, nyilván – évtizedek múltán vagyunk kénytelenek rekonstruálni, hiszen ideátról kevés esélyünk volt közvetlenül lemérni azt. Józsa Erika 2003-ban publikált, a Rockdiszkontban máig kapható, A Metropol sztori (Medium Kiadó, Sepsiszentgyörgy) című könyvének segítségével azonban ez lehetséges. Önkényesen kiragadott kritika-részlet a kötet 72. oldaláról: „Az ifjú W. újabb szenvedései nemcsak a lázadó ifjúságról beszélt, hanem azokról a szülőkről is, akik elfelejtették, hogy valamikor ők is éppen lázadtak apáik szigorú rendje ellen, mint most az ő fiaik.” Továbbá: helyesen sorolja be a muzsikát a beat kategóriába, ami persze mit sem von le a mű értékeiből. Annál is inkább, mert nagyszerű dalokról van szó okos, nem a valóságtól elrugaszkodott, sokkal inkább szülőföld-közeli szövegekkel.
A lemez B oldala a Metropol hard rock-korszakát mutatja meg, öt nóta erejéig. Közülük néhány vélhetően a beat-érában született, de a hangszerelés immár a későbbi stílusuk védjegyeit hordozza. Ha hasonló magyar zenekarokkal kellene összevetni a hetvenes évek vége utáni Metropolt, azt mondanám, hogy a P. Mobil áll hozzájuk legközelebb. Természetesen a honi hard rock-bandák sem mentesek a nyugati hatásoktól, de épp ettől válnak hitelessé, a Metropollal együtt.
A koncertrészlet részleteibe nem mennék bele, de a záró dalról muszáj szólnom. Úgy érzem, az Égig érhetne az ének című voltaképp a Gyöngyhajú lány funkcióját tölti be Erdélyben. Közösségszervező, ugyanakkor nemzedékeken átívelő, azokat összekötő kapocs, egyfajta himnusz, amely a magyar rock múltját, jelenét és jövőjét egyaránt szolgálja.

Olasz Sándor