Ma 2024. április 15. hétfő, Tas, Anasztázia napja van

EtnoRom: Kerav tuke muzika – Neked zenélek (Ethnix Egyesület)

Nem lehet nem észrevenni, hogy a magyarországi, roma folkzenéből táplálkozó világzene népszerűsége nagyot ment az utóbbi években. Kivált a közönség-kedvenc Parno Graszt jóvoltából, ugyanakkor a Kalyi Jag-ágak egyike, az EtnoRom is igen jól teljesít. Most jelentették meg a negyedik lemezüket.

Első olvasásra talán nem fedezhető fel direkt összefüggés a kétféle hír között. Ám ha hozzáteszem, hogy az EtnoRom új lemezének dalai nagyon be tudnak indítani? Épp úgy berántanak, mint mondjuk a Parno Graszt muzsikája! Ül tehát a fenti párhuzam a két zenekar között! Most azonban fókuszáljunk az EtnoRom kiadványára.
Úgy indul a zene, mintha cigány keserves akarna kikerekedni, ám pár pillanat múlva átvált arra, amelynek ritmusa, dobbanása a romák vérében van: a legjobb értelemben vett mulatósra. Egyetlen dal kivételével így is fut végig: negyedikként CD-re került, szelíd szépségű, érzelmesre hangolt Nehéz születés lecsendesít és visszahoz a pörgésből négy percre, hogy aztán menjen tovább minden a maga útján. Mégpedig a mulatság, a vigalom útján, miután az előző lemezükön (Roma ízek) mélyebb tartalomra: a cigányság értékeinek felvillantására fókuszáltak inkább.
Mostanra eljött az önfeledt muzsikálás, hatására pedig a mulatozás ideje. Mindez a legszembetűnőbb különbséget is képezi a két lemezanyag között. Akadnak hasonlóságok is, természetesen. A közvetlen alkotók, vagyis a szerzői és előadói gárda névsora szinte változatlan. Annyi módosulás történt, hogy Seres Vilmos egyedül maradt a fúvós szekcióban, Nagy Gusztáv pedig előlépett szövegíróként. Mellette Szécsi Magda van jelen ebben a minőségben, valamint az a Balog József, aki a a zenék többségét írta, olykor Künstler Ágnessel közösen. Van a lemezen egy tradicionális darab is, az Örkői blokk. (Örkő a romániai Sepsiszentgyörgyhöz tartozó település, ahol jelentős számú roma közösség él. Ott máig őrzik a roma népzenei hagyományokat.)
Az EtnoRom új albumán egymásra épülnek a jobbnál jobb zenei teljesítmények. Sőt. Akkora kedvvel és energiával dolgoznak, hogy abból bőven jut a hallgatóság számára is. Az énekesek, Künstler Ágnes és Balog Józsi különösen otthon érzik magukat abban a közegben, amelyben Seres Vilmos (szaxofon), Balog József és Rózsa Béla (gitár), valamint Kovács Krisztián teremtik meg a hangszeres alapokat.
Az első dal, a Feltámadott isten fia pedig azt az alaphangulatot adja meg, amelyből egy pillanatra sem enged a zenekar. Fokozni viszont nagyon is képes azt. Sorolhatnám hát a dal-címeket a lemez elejétől a végéig ennek igazolásául, de most csak a számomra legkedvesebbeket emelem ki. Ilyen a program-zenének beillő Nem öregszik meg az ember – naná! A mulatozás mikéntjéről szóló Hajnalig a csillag ragyog. A balkáni ízesítésű záró szám, a Szerencsés vagyok neked, és persze a kihagyhatatlan Örkői blokk.
A kiadvány egyetlen negatívuma nem a zenében keresendő: a nehezen olvasható számcímek és infók azok: fekete háttérszínen piros (és fehér) betűk, a lemezborítón. Meglehet persze, hogy ez csak a magamfajta vakegerek személyére (akaratlanul) szabott probléma.
A lényeg azonban az a muzsika, amelynek alapján nagyon megérdemelné a kis csapat, hogy minél több koncertet adjon: ott lehessen a fontosabb fesztiválokon. Jól tudom persze, hogy a fesztiválszervezés olyan érdekeltségi körbe tartozik, ahol nem feltétlenül a minőség az első számú rendező elv. Ez a lemezanyag viszont számos, további kvalitással is rendelkezik, ezért minden reményünk megvan végtére, elmondani párszor a hívó szavakat: gyertek srácok, buli van! Az EtnoRom zenél nekünk!

Olasz Sándor