A korai Floyd albumok pszichedelikus hangzásában nagy része volt az ő kísérteties, földöntúli lebegő játékának, amely a korszak egyik meghatározó csapatává tette a zenekart. Később, amikor klasszikus hangzással kísérleteztek, például az Atom Heart Mother albumon, nem kis részben vette ki részét a munkából akkor is. Bár keveset énekelt, jellegzetes orgánuma nélkül a Pink Floyd zenéje nem ugyanaz lenne.

Nehezen bírta Roger Waters egyre erősödő despota viselkedését, és a kultikus The Wall album után elhagyta a zenekart, ahova csak majd egy évtized elteltével tért vissza, amikor Waters már nem volt ott. 1994-ben magam is láttam a Floyd wienerneustadti koncertjén, ahogy a színpad jobboldalán hangszereibe temetkezve végezte a dolgát, minden feltűnés nélkül. A szóbeszéd szerint a zenekar egyébként is visszahúzódó tagjai közül ő volt a legcsendesebb.

„Összeáll még a Pink Floyd?” Rick Wright halálával ez a mostanában rendszeresen elhangzott kérdés okafogyottá vált.

Legyen Neki könnyű a Föld.