- Köszönöm, igen. Elkészült az anyag, nagyon szeretem!

 - Mikor is jön ki az anyag? 

- Február 21-én, M.M.M. címmel

 - Lemezbemutató?

 - A megjelenés napján, vagyis február 21-én, az A38 hajón.  

- Több érdekes dolgot hallottam eddig az anyag kapcsán. De menjünk sorban - először is a Meinl cégről mesélj! Hogyan kerültél velük kapcsolatba? 

- Norbert Saemann (Meinl Artist Relations és Event Manager) küldött egy mail-t 2008. júniusában, hogy vagyok-e bármilyen hangszernek az endorsere, illetve miket használok. Miután megírtam neki, hogy nem vagyok elkötelezve, illetve, hogy milyen cuccaim vannak, postafordultával érkezett egy újabb mail, melyben elhangzott a számomra sorsfordító kérdés, hogy érdekelnek-e a Meinl cintányérok. Mivel szeretem az új kihívásokat, illetve a hangszervilág újdonságait és ráadásul ez egy hatalmas lehetőség és megtiszteltetés, igent mondtam. Két héttel az első mail után a Meinl cég kiemelt nemzetközi endorsere lettem.

 - Aki nem tudná, azért a Meinl nem akármilyen cég…

- A Meinl egy német company. A felsőkategóriás cintányérok alapja Törökországból származik, amely mesteremberek kézimunkájával készül. Németországban tervezik, és az utómunkák is ott zajlanak. A közép, illetve alsókategóriás cintányérok pedig csak Németországban készülnek. Itt mindenképpen kiemelném a GenX szériát, amelyet kifejezetten elektronikus zenéhez fejlesztettek és bizony párját ritkítja. Egy relatíve fiatal cégről beszélünk, aminek személy szerint nagyon örülök, mert rendkívül trendi, mind a munkamorál, mind a cintányérok hangja, illetve az a nyitottság, ami az egész társaságra érvényes.

 - Visszatérve a lemezre: a frankfurti hangszerkiállításra készültél, amikor gyakorlatilag megírtad egy album anyagát. 

- Egyáltalán nem gondolkoztam egy albumon Frankfurt előtt. Egyszerűen csak írtam a dalokat, hogy jó ízzel tudjak játszani a Messé-n. Hazaérkezésem után vettem csak észre, hogy tulajdonképpen elkészült kilenc dal. Akkor már nem volt visszaút. Mindenképpen szerettem volna megörökíteni azt a hihetetlen intenzív élményt, ami a Meinl körül zajlott. 

 - Mi volt a legnagyobb élmény Frankfurtban?

 - Mindenképpen a játék. Négyszer 1 órát kellett játszanom. Tanulságos volt egy nap alatt kvázi karriert csinálnom "házon belül". Az első egy órán még alig voltak, aztán elkezdett tömeg lenni. Volt 4-5 ember, aki mind a négy órát végignézte! Nagyon kellemes emlék még az iszogatás Norbert Saemann-nel a szálloda bárjában. Ott tudtam meg, hogy Benny Greb (zseniális dobos – a szerk.) hívta fel a figyelmét rám... Mint látható, a féltékenység ismeretlen fogalom arrafelé.

 - Scott Kinsey, napjaink fúziós zenéjének egyik csúcsegyénisége a másik meglepetés. Hogyan jött egyáltalán az ötlet, hogy vele dolgozz? 

- Scott egyike azoknak, akik meghatározták zenei világomat. A 9 dal közül az egyiket kifejezetten az ő tiszteletére írtam. Az előmunkálatok végeztével egyszerűen azt szerettem volna, hogy ő játssza el. Szerencsére igent mondott, így elküldtem neki a sávokat. A végeredményt akkor hallottam, amikor kész lett a teljes anyag. Számomra az a dal a himnusz a lemezen.

 - A közreműködő zenészek közt is újabb meglepetések, újabb legendák: Matt Garrison és Gary Willis!

- Matthew-val még akkor kötöttünk barátságot, amikor először találkoztunk az A38-on. A Scott Kinsey Group-al voltak itt és mi játszottunk előttük a Kaltenecker Trióval Mester Miki barátom jóvoltából. Aztán csaptunk egy görbe estét a backstage-ben... Matt-el azóta is rendszeresen levelezünk, sőt anno még terveztünk egy lemezt Allan Holdsworth-szel, Kaltenecker Zsoltival, ami sajnos nem jött össze Allan elfoglaltságai miatt. Tehát egyszerűen Matt-nek kötelező volt játszania a lemezen. Gary Willis ikon. Őt már a Sausage lemezre szerettem volna elhívni, de aztán nem úgy alakultak a dolgok. Vele szintén találkoztam néhányszor fesztiválokon, amikor egymás után játszottunk. Most vettem a bátorságot és küldtem neki egy mail-t. Innentől minden ment a maga útján.

 - Scott a hangmérnök - hogyan zajlottak a munkálatok?  

- Scott megemlítette egyik mail-jében, hogy az ő home-stúdiója alkalmas bármire. Egyszerűen felkértem, hogy keverje meg az egész anyagot. Így is lett. A keverés előmunkálatait Lukács Peta barátomnál csináltuk. A dobot és Tátrai Tibusz szólóit a Pannónia Stúdióban vettük fel Szabó Viktorral. Peta, Kaltenecker Zsolti és Papesch Stallone játéka szintén Petánál került rögzítésre. Oláh Tzumo Árpi, Barabás Tomi, Giret Gabi, Sipeki Pipi, Fekete Kovács Kornél, no és Matt, illetve Gary a neten küldték sávjaikat. Amikor kész volt minden, egy winchester-en elküldtem Scott-nak, aki megkeverte, masteringolta, feljátszotta a dalát, majd visszahozta a kész anyagot ugyanazon a winchesteren, amikor Bécsben játszott.

 - Gary és Matt hány dalban játszanak?  

- Egy-egy dalban. Elküldtem nekik egy midifile-t a harmóniákkal, illetve egy basszus nélküli demoverziót. Ők visszaküldték a feljátszott demoverziókat, majd a végleges basszusgitár sávját.

 - Mi a Scottal való közös munka benyomásai? Napjaink egyik legleg zenészével milyen alkotni?  

- Scott hihetetlen fazon! Egy öt hétig tartó, folyamatos kommunikáció alatt kinyílik az ember. Volt, hogy órákat chateltünk a facebook-on. A munka végeztével ő mondta ki, hogy "so we played together finally!"

 - A fusion csúcsbandája, a Tribal Tech újbóli színpadra állásáról nem beszélt Scott?  

- Hát, ilyen kérdésekbe nem mertem belemenni.

 - Úgy tudom, ösztöndíjat nyertél a legnevesebb jazzakadémiára, az amerikai Berklee-re – miért nem mentél? 

- Igen, nyertem, de egyrészt ez az összeg csak a töredékét fedezte volna az ottani életnek, a hiányzó összeg pedig egy igen kövér lottó négyesnek felelt volna meg. Másrészt egyszerűen nem akartam iskolába menni. A szerencsének, illetve a próbájának nem ebben a formájában hiszek. Közhely, de mindenki tudja, hogy oda születni kell. Számtalan példa van arra, hogy aki kimegy, az visszajön, vagy hogy nem abban a formában találja meg a számítását, ahogyan tervezte. Persze, mindenkinek más életútja van, de engem jobban érdekel az aktív, folyamatos útkeresés. Nem az az alkat vagyok, hogy akkor most 5 évig csinálok egy - akár unalmas - dolgot, hogy aztán majd bejön, vagy nem. Ettől függetlenül hiszek Amerikában és továbbra is azt gondolom, minden ott zajlott és zajlik a zenében.

 - Egyáltalán: a külföld mennyire érdekel most? 

- A Meinl és a Drummerworld-ön való megjelenésem jóvoltából rendesen felpörgött az élet. Hívnak a világ különböző pontjaira mesterkurzusokat, bemutatókat tartani. És még mindig csak valaminek az elején érzem magam. Szóval külföld mindig is érdekelt és érdekelni is fog.

 - A lemezbemutatón kikkel adod elő az anyagot? 

- Ez még egyelőre titok.

 - Tervek a következő év első felére? 

- Januárban megyek Perpignon-ba egy 2 napos kurzust-bemutatót tartani. Februárban ugye megjelenik a lemez. Kora tavaszra kilátás van egy szintén 2 napos kurzusra Szardínia szigetén. Június végén pedig fellépek a Meinl Drumfestival-on Németországban.