Herczeg Flóra: - A nyolcból heten a Narco Polonak is tagjai voltunk. Én 5 évvel ezelőtt kezdtem a zenekarban, ami mostanra kb. 15 éves születésnapját ünnepelné. Nekem nagyon jó emlék az együtt eltöltött 4 év, de az az igazság, hogy ma már nem vágyom feltétlenül arra a fajta zenekari életre, mint akkor. Az túlzás, hogy megkomolyodtam, de míg akkoriban a bulinak volt nagy szerepe, most inkább a közös munkára szeretek hangsúlyt helyezni.

Palika (gitár): - Felőlem bulizhatnánk is a nagy komolyság mellett!

Toporniczki Tamás (dob): - Én ’96-ban kerültem a Narco Poloba, úgyhogy végig éltem egy-két dolgot. Ez idő alatt kb. 30-40 ember volt tagja a zenekarnak, hosszabb rövidebb ideig, akiknek nagy többségével megtiszteltetés volt együtt zenélni. A „kemény maggal” (Mica, Boli, Munyi, Keszi úr, Baluka) most is tartom a kapcsolatot. Boli (VHK, Narco Polo, Világfa stb.) épp Ausztráliában kalandozik, Micának (aki az első gitárosunk volt) van egy tündéri kislánya, Munyi több év külföldi vándorlás után most úgy néz ki, végleg hazatér, Baluka a Lujó (VHK) új zenekarában (Cantara) nyomja, szóval képben vagyok.

A kérdésedre visszatérve azt kell megállapítanom, hogy „zsenge ifjú korom” kellemes megéléséhez bizony keresve se találhattam volna számomra jobb társaságot, mint akik a Narco Polo-ban körülvettek. Persze, voltak csalódásaim is, mert ugye nem minden habos torta, de alapvetően szép emlékekkel távoztam és léptem be az „új” zenekaromba - ami azért még sem annyira új, ahogyan Flóra is említi - amitől hasonlóakat remélek, részemről megfűszerezve egy kicsit több munkával, és alázattal.

- Hosszú évek alatt sem készült Narco Polo-lemez. Ez elég ok a szakításra?

Herczeg Flóra: - Nem készült lemez, ez igaz, de nem ez volt a szakítás oka.

Toporniczki Tamás: - Hogy mért nem sikerült összehoznunk egy lemezt a Narco Poloval, arra számos kifogást lehetne találni (amúgy lehet, simán bekerülhetnénk a rekordok könyvébe, mert azért szerintem ritka dolog, hogy 15 év után egy működő zenekar nem tud összerántani egyetlen lemezt sem), pl. alapvetően nem „stúdió barát” zenét játszottunk stb. Én azonban azt hiszem, hogy 90%-ban erről csak mi tehetünk. Ellazáskodtuk a dolgokat, úgy gondoltuk, hogy nekünk nincs szükségünk próbára – persze volt egy-két fehér holló, akiknek ment így a dolog, pl. Boli és Okos. Náluk a rutin meg a tapasztalat segített Igazából csak a buliról szolt, én pedig ezt az utolsó 5-6 évben egyre inkább kezdtem megunni. Lehet, megöregedtem.

Minden esetre tény, hogy a Veszelkával egy év alatt többet próbáltunk, mint a Narco Poloval mondjuk 2002-től. Én nem állítom, hogy mindenki számára ez a járható út -mármint a munka. Számos példát tudnék felhozni arra, hogy napjainkban hogyan lehet minimális vagy semmilyen munkával egész szépen eléldegélni - de én ezt most már így jobban szeretem.

- A Narco Polóval meglehetősen szabad zenét játszottatok. Nem hiányoznak most (valakinek) az elszállások, vagy koncerteken azért előjön az ilyesmi?

Herczeg Flóra: - Azért a fiúknak – dobok – még meghagytuk a lehetőséget. Nekem ennyi elég ebből, én amúgy is csak külső szemlélője voltam olyankor az eseményeknek.

Toporniczki Tamás: - A Benczúr klub záró buliján, 2008-ban volt egy ún. „Retró” Narco Polo koncert régi tagokkal, amin kb. olyat csináltunk, mint a ’90-es években. Ez azt jelenti, hogy leimpróztuk a koncertet. Ott jöttem rá, hogy azért ez nekem még hiányzik ám, persze nem heti rendszerességgel, de évente 4-5 ilyen jellegű dolgot el tudnék viselni. Utána el is terveztük a Micával, hogy majd megcsináljuk a „Sutyerák hobbi zenekart” (a terv még kivitelezés alatt), de úgy néz ki, az alapfelállás már meg van : Mica, Munyi és én (ős Narco Polo) kiegészülve Viktor barátunkkal (Deja Vivo), + vendég zenészek : a Boli - ha épp itthon van -, Palika, a mostani gitárosunk - vagy aki épp ráér.

- Most miért a „hagyományos” magyar folkrockot választottátok, és miért a betyárokat?

Herczeg Flóra: - Nem feltétlenül tartom magunkat hagyományos folkrock zenekarnak, a névválasztás pedig nem tudatos volt, egyszerűen csak megfogott minket. De azt hiszem, betyár egy világ ez a mai is… Úgyhogy nem szeretek sokat magyarázkodni a néven.

Palika: - A zenekar most sem tisztán folkrock stílusban utazik, hiszen vannak másféle zenei hatások is a dalainkban. 

Toporniczki Tamás: - A magyar népzenét nem mi választottuk, inkább ő választott minket. Egyszerűen ez jön ki belőlünk, ezen a formai és nyelvi világon tudjuk legjobban megfogalmazni érzéseinket, hangulatainkat.

Amúgy a Narco Polo-nál 1998-ban Lukács Tímea hegedűs bekapcsolódásával, már megjelentek a népzenei motívumok. Az utóbbi években pedig a zenekar repertoárjának 90 %-át magyar népzene feldolgozások tették ki, úgy hogy nem történt „huszárvágás”-szerű váltás. Egyszerűen ezt szeretjük csinálni úgy, hogy közben azért mindenki beletesz egy csipetnyit saját magából is. Hogy a zenénkre milyen skatulyát húzunk rá (folk-rock,world music, ethno, turbó folk stb..) az engem őszintén megvallva nem nagyon érdekel. (Persze tudom, hogy kellenek ezek a címszavak.) Engem az érdekel, hogy hiteles legyen, amit csinálunk.

A név végül is Okos Tibi ötlete volt, mi meg elfogadtuk.

Hogy miért a betyárok? Nem tudom, nekem pl. a mai világból nagyon hiányzik a „Betyárbecsület”

- Flóra, mi a legtöbb, amit egy jól futó tévéműsortól, valamint az abból kinőtt színházi előadásoktól kaphat egy, a tévés próbákat sikeresen teljesítő, vagyis a szakma és a közönség szemében egyaránt tehetségesnek elismert vidéki énekesnő?

Herczeg Flóra: - Nagyon sokat kaptam A Társulattól, mind emberileg, mind szakmailag. Nagyon intenzív időszak volt ez az életünkben, ráadásul én nem voltam még színpadon színdarabban, ami azért megnehezítette a helyzetemet női főszereplőként. De azt hiszem, kb. 1 év alatt sikerült egy olyan Rékát a színre vinnem, aki ÉLT… de ez hosszú folyamat volt. Azért a mai napig megmosolyogtat, ha szakmailag – mármint énekesként – nagy sikernek nevezik, amit ott elértem, hiszen a tévéműsor csak felnyitotta a szememet, de a laikus számára is „fülbetűnő” változásokon csak azóta ment keresztül a hangom. Most új műfajokban is kipróbálom magam, hiszen a 86 éves énektanárnőm, Ida néni másfél év alatt hihetetlen eredményeket ért el velem, ezt ki merem jelenteni, és büszke vagyok rá. Nagyon élvezem a tanulást.

- Milyen méltánytalanságok, csalódások értek ugyanezen a terepen?

Herczeg Flóra: - Ezekről jobb nem is beszélni, habár vannak és voltak ilyenek, de hát ilyen ez a popszakma. Viccet félre téve: érzékeny szakma ez a miénk, azt hiszem, hiszen az egész egzisztenciám rengeteg embertől függ: a jó- vagy rosszindulatuktól, a hangulatuktól, kapcsolatoktól, a közönségtől, stb. De igyekszem helytállni, és ember maradni.

- Komoly művészi sikerekkel a hátad mögött milyen volt visszazökkenni a hétköznapi életbe?

Herczeg Flóra: - Remélem, a komoly művészi sikerek még csak most jönnek! Különben azért annyira nem zökkentem vissza, hiszen most is ebből próbálok megélni. Illetve próbálok lediplomázni már vagy 2 éve, csak az a baj, hogy mindig megfeledkezem valamiről, ami miatt még fél évet, még fél évet… csúszom. Szóval a munkán kívüli dolgokban kicsit szétszórt vagyok.

- Hogyan sikerült felvenni a lassabb tempót, és összerázni a zenekarodat?

Herczeg Flóra: - Azt hiszem, hogy mindenki számára érzékelhető volt, hogy szükség van a zenekaron belül bizonyos változásokra: ha talpon akarunk maradni, akkor hobbizenekarból egy profibb szemléletű csapattá kell válnunk, ahol a próbaterem egy munkahely. Ez az átalakulási folyamat, azt hiszem, még ma is zajlik! Tempóban valóban voltak különbségek, ami nem mindig volt könnyű, de ezt nem a zenekar, hanem inkább a nagy Társulatos dömping utáni – viszonylagos – csend okozta.

- A mai klubélet nem kényezteti el a kevéssé ismert zenekarokat, még a legjobbakat sem közülük. Hogyan próbáltok úrrá lenni ezen a problémán? Külföldön például mekkora az esélyetek?

Herczeg Flóra: - A szervezés problémáira nem térnék ki, de mindenképpen nehézség az, hogy nekünk – adott esetben nekem kell csinálni ezt. A magam nevében tudok beszélni: nehéz az, hogy az ember saját magát kell eladja, elmagyarázza, hogy ki is ő és miféle zenekar ez. Alkudozik, technikai dolgokat egyeztet – bár erre van ember – szóval a szervezés idegessége az övé, és koncert előtt ezeken aggódik, holott az igazi munka csak ott kezdődik, ott kellene a topon lenni és brillírozni… Ami a külföldet illeti, én reménykedem, hogy van igény ilyen etno zenére, majd elválik.

Toporniczki Tamás: Nem akarok ebbe mélyebben belemenni, de úgy érzem idehaza még mindig „Erdős Péter szelleme kísért” úgy hogy nem egyszerű ismertté válni, de mi meg fogjuk tenni, efelől kétségem sincs!

Biztos vagyok benne, hogy külföldön erre a zenére van igény.

- Milyen sikerek, elismerések érték eddig a Veszelka Kommandót úgy a szakma, mint a közönség részéről?

Herczeg Flóra: - Hál’ Istennek jók, látják a fejlődést, mi is érezzük, hogy a lemezfelvétel előtti féléves próbaidőszak sokat hozott. A 2009-es év több okból nem a koncertekről szólt, de idén már tervezzük bejárni az országot, a Kápát-medencét, és aztán irány a nagyvilág!

Toporniczki Tamás, Palika: - Csatlakozunk az előttünk szólóhoz.

A zenekar honlapja: www.veszelkakommando.hu