- Köszönöm, keményen dolgoztam rajta és a gyártási folyamatot is aprólékosan nyomon követtem.

- Szenzációsan szól!

- Szerintem is, hahaha…

- Tényleg pazar a sound, borsódzik az ember háta.

- Az én zeném nagyon széles skálán mozog. Áramlik és hullámzik. Amikor lágy, akkor halk is, amikor kirobban, akkor szétrúgja a segged, mire felkiáltasz: húú, a szentségit!

- Amikor az utolsó turnéd befejezted, két hónappal később visszatértél az új albummal. Ennyi új ötleted volt a koncertek közben?

- Nem én vagyok az egyetlen, aki csak az éppen készülő albumra készíti a dalokat. 

- Hogyan vélekedsz a Toto örökségről? 

- Nem tudnám a Toto-t tovább csinálni! Végleg befejeztük ezt a történetet azzal, hogy a nyáron visszatértük néhány hétre, hogy Mike Porcaro-nak segítsünk, aki köztudottan ALS-ben (gyógyíthatatlan idegbénulás) szenved.

- Hogy van Mike?

- Sajnos egyáltalán nincs jól. Egyre gyengül, kerekesszékhez van kötve, a kórházi számlák meg csak nőnek. A zenekar basszusgitárosaként nem írt sok dalt, így a jogdíjak vékonyodnak évről évre. Játszani pedig ugye már jó ideje nem tud. Szörnyű helyzet, édes istenem…

- Mesélj a Mike Porcaro Honour Tour-ról!

- Egyértelmű volt, hogy segíteni kell a régi jóbarátnak, így aztán összejöttünk és gyorsan megbeszéltük ezt az egészet.

- Bobby helyett Joseph Williams énekelt…

- Kib…ott jól énekel, jobban, mint valaha!

- Bombasikert arattatok…

- Ez a három hét nagy élmény volt mindannyiunknak! Kicsit olyan volt, mint egy osztálykirándulás, összejöttek a régi barátok, és átkozottul jól éreztük magunkat. A közönség fogadtatása is megható volt.

- Jól tudjuk, hogy kijön a turné lenyomata?

- A koppenhágai, egyébiránt őrülten forró hangulatú bulit rögzítettük, lesz dvd és cédé is, jövő év elején megvehetitek, és aztán hanyatt eshettek, mikor hallgatjátok és nézitek, hahaha!

- Reménykedhetnek a Toto-hívők?

- A Toto történetének vége. Hivatalosan soha nem leszünk újra együtt, nem fogunk új albumot csinálni, mindenki a saját dolgaival foglalkozik a jövőben. De az előfordulhat, hogy valami érdekes esemény vagy ötlet kapcsán néha összejövünk, miért is ne, mikor ennyire szeretjük egymást? Most egy jó ügyért találkoztunk, segítettünk Mike-nak. Ez így volt helyes.

- Térjünk vissza az új albumodhoz: hány dalt írtál az új lemezre?

- Annyit, amennyi rajta van. Most ez a 48 perc volt bennem. Bőven elég ez.

– Egyetértünk.

- No azért mondom, hahaha! Szerintem ennyi zene untig elég, erre még odafigyel a hallgató, ezt még be tudja fogadni, ez még nem fárasztó. Nem hiszem, hogy 70 perces albumokat végigül valaki. Én biztosan nem, hahaha.

- Ez egy nagyon személyes album lett, ugye?

- Nagyon. Igazán elbaszott évem volt, egy rakás gyilkos dolgon mentem keresztül. Elváltam, az anyám meghalt, majdnem kiraboltak, egy rakás barátom meghalt vagy megbetegedett. Ahogy öregszem, körülnézek, és azt látom, valami pokoli dolog történik a világban. Muszáj volt feltennem a kérdést magamnak: annyi remek éven vagyok túl, de mi a franc történik most az életemmel?! Nem hagyhattam, hogy így menjenek tovább a dolgok. Leszoktam a cigizésről, tíz hónapja egy kortyot sem ittam, elkezdtem futni és énekelni tanulok.

- Nagyon mélyek a dalszövegek.

- Nagyon ijesztő időket élünk.

- Ez cáfolhatatlan, de konkrétan mi mindenre gondolsz?

- Pislantottam egyet és elszállt 30 év. És mi van most? Csupa szar, csupa hülyeség! Órákig sorolhatnám, de hát mindenki látja. Megbolondult a világ. Felépítenek embereket, akik híresek, de mitől? A nagy büdös semmitől! Elkapják az embereket, hogy hülye dolgokat csináljanak! Van egy rakás barátom, akik híresek, pl. nagyon híres színészek, akik sehová nem tudnak elmenni. Ugyanis a paparazzi követi őket kocsival, még akkor is, mikor hamburgert vesznek. Mi a kib…szott francért? Miért, b…meg?! Boldog vagyok, hogy velem nem történik ilyesmi. A David Gilmour hírnevet akarom: megkapni a pénzt és a jogdíjat, hogy remek zenét csinálhassak, de le tudjak menni az utcára sétálni anélkül, hogy az emberek elvesztenék a fejüket tőlem. Ez az, amire igazán vágyom.

- De azért megismernek, nem?

- Hát persze, néha megkérdik, "hé, nem te vagy az a gitáros csávó?" Hahaha. De nincs gondom, bárhová elmehetek.

- Még mindig zongorán írod a dalokat?

- Igen, habár ezen az albumon sok mindent C. J. Vanston-nal írtam, aki zongorista és egy rakás nagyszerű előadó producere. Huszonkét éve ismerem és most ő ült a zongoránál, én a gitárnál, és ez remek házasság volt. 

- Egyértelmű volt, hogy a turnébandáddal rögzíted a dalokat?

- Majdnem két évig turnéztunk, aligha kell bizonygatnom, milyen remek zenészek. Arra gondoltam, hogy adok nekik egy esélyt, aztán ha jól dolgoznak, megint jöhetnek turnézni is, hahaha.

- Az instrumentális dal eredeti címe tényleg Son Of Jake volt?

- Ja. A riff a Jake To The Bone-ra hasonlít, ami ugye egy régi Toto albumon volt, még 1992-ben. Aztán változtattam Tumescentre, tudjátok, mit jelent?

- Nem.

- Elég érdekes, hahaha. Eredeti jelentése: amikor egy férfi f…sza megtelik vérrel. Jó, mi?

- Hibátlan!  Imádjuk a harmadik nótát (Can’t Look Back)!

- Az elsők egyike, amit írtunk egy kedves barátommal, Phil Collen-nel, a Def Leppard-ból. Nagyon jó kis rezgése van a dalnak. Afféle „kocsikázzunk ki a kib…szott városból, hogy minden problémát ott hagyjunk” érzés. Én is csípem nagyon.

- Ezúttal is Steve McMillan-nel dolgoztál a stúdióban…

- Régi barát, 1986-ban dolgoztam vele először. Van egy remek pultja, amin a Pink Floyd Dark Side Of The Moon-ját rögzítették, nem semmi! Sokat elszarakodtunk egy rakás analóg cuccal, de megérte.

- Sok sikert a lemezhez, meg a turnéhoz!

- Köszi!

- Mit szeretnél elérni a közeljövőben?

- Úgy érzem, jó irányba fordulnak a dolgaim. Nincsenek elérhetetlen vágyaim. Ugyanazt akarom, amit az elmúlt 35 évben: jó zenéket írni, jól gitározni, barátokkal játszani és körbekoncertezni a világot. Ha ez sikerül, akkor már boldog ember leszek.

- Vagyis minden jó, ha a vége jó?!

- Yeahhh!