Kivételek akadnak persze: Szalóki Ágié és Majorosi Mariannáé, hiszen valóságos szupergruppot állított maga mellé a szerző. A társaság prominens tagjai, ahogyan illik, odateszik magukat. Sipeki Zoltán (gitár), Ágoston Béla (basszusklarinét, dorombének), Gombai Tamás, Pál István „Szalonna” (hegedű), Borbély Mihály és Tűzkő Csaba (szaxofon) jelenléte különösen érzékletes, mi több: nélkülözhetetlen.
A lemez koncepciója sajátos. Mohácsy Albert képzeletében élő kislánya, Lili dalait tartalmazza, vagy a hozzá írott, esetleg az általa továbbörökítésre érdemesnek tartottakat. A gesztus szép, az apaság lényege azonban nem annyi, ami itt többé-kevésbé kibontakozik. Az belülről fakadó késztetés, a vele járó felelősség tudatában, annak vállalásával. Lányos apának lenni pedig a legkevésbé sem szomorú, mi több: isteni kegyelmi állapot, amelyben a féltés és az önzetlen (majom-) szeretet kb. 60-40 arányban leledzik, hogy a közös külso-belső tulajdonságokról, játékokról, programokról (mániákról) ne beszéljünk. (Mindezt átélni csakis hús-vér kis-nagylánnyal lehetséges.) Ilyesmi nem is hallatszik a dalszövegekben.
Zeneileg viszont nem érdektelen a kísérlet, bár nem teljesen kiforrott. (Ahogyan az a kísérletekkel általában lenni szokott.) Mohácsy Albert fontossága, katalizátor-szerepe vitathatatlan, ezúttal azonban inkább a „Magyarvista Social Club” egyes tagjai miatt sejlik maradandónak az alkotás, ha és amennyiben.