A 2008-ban alakult ír típusú miskolci punk-rock csapatnak máris kialakulófélben van a saját legendáriuma. Ausztriában nem hitték el, hogy nemhogy nem ír banda vendégeskedett náluk, hanem olyan, amelyik Írországban sem járt. (Egyelőre.) Mégis véghezvitte azt a csodát, hogy saját szerzeményekkel gazdagította azt az ír punk-rock repertoárt, amelyről azt gondoltam, hogy minden nótát megírtak már, alapból képtelenség újat tenni hozzá. Erre előállnak a „vidéki” magyarok a Rats on Board című lemezükkel, aminek hallatán csak les az ember, mint a vett malac.

Koncertzenekarként sem semmi a társaság! Ha jól emlékszem, saját nótával nyitottak a Graffitiben is, majd elnyomtak egy biztonsági Drunken Sailort, a miheztartás végett.

Közben helyreállt a világ rendje a majdnem teljesen megtelt klubban. A fiatalok a színpad előtt tomboltak, az öreg rockerek pedig hátul a „fikafalnál”, a kocsmapult biztonságos közelségéből szemlélték az eseményeket, akár a kilencvenes évek elején. (Olyan öreg rockerekről beszélek - magamat is beleértve -, akik akkor sem voltak éppenséggel fiatalok.) A hegedűvel és tangóharmonikával súlyosbított magyar Pogues, a Paddy and the Rats pedig percről percre fokozódó intenzitással tüzelte a jónépet. Mire közönségénekeltetésre került a sor (ami Szentesen ritkán sikerül), a hangulat a tetőfokára hágott, úgyhogy ez a programpont is hibátlanul teljesült.

A ráadásban egy felpörgetett Cotton Eye Joe country-paródia, és egy direkt elcseszett Gyertyafény-keringő borzolta fel, majd lohasztotta le a kedélyeket. Utóbbi csakis azzal, hogy a koncert végét jelentette.

Ha minden igaz, tavasszal kijön a második Paddy and the Rats-lemez. A jelszó azonban máris kiadható: diszkópatkányok, meneküljetek!