Mintha Rutkai Borit hallanám, pedig nem. Pedig azt gondoltam, Bori speciálisan egyetlen példányban létezik, és próbálkozni sem mernek a követésével. Hát, mégis próbálkoztak. Nem akárhogyan! Ebből az is következik, hogy amit sejtetni enged a 2009-ben alakult zenekar a nevében, az nem jön be: ska a nyomelemek mennyiségében sincs jelen a muzsikájában.
Van viszont bársonyos hangú, de izgalmas és határozott női ének. Van minimál, de innovatív, fantáziadús hangszerelés is: a trióból valamennyien megszólaltatnak valamit.
Szlávics Anna kalimbán, melodikán, valamint ütőhangszereken játszik, énekel, és a dalszerzés is részben az ő nevéhez fűződik. Rock Tamás klasszikus gitárt használ finoman flamencóra vagy jazzre, és a zeneszerzésben jeleskedik. Végül, de nem utolsósorban: Simon István gadulka és ud segítségével szállítja az instrumentális egzotikumot.
A szövegek nem igazán életszerűek, de úgy tűnik, ez tudatos vállalás. Általános jellemzőjük a hangulatfestés. A legjellemzőbb hangulat pedig nem annyira a befelé forduló fajta, mint inkább a játékos melankólia. És ez a hangulat nem csak hallgatható, hanem kifejezetten élvezhető is!
Felhőtlen, forró, ábrándos nyári estén, netán csillaghullás idején alapból jólesik a Kötéltánctangót hallgatni, és persze egyéb napokon is, amikor az ember gyereke nem letargikus, de nem is vidám. Amikor nem érzi kifejezetten, hogy él, hanem azt, hogy csak van. Apró megingás: az élet nevű kötéltánc végső sikere azonban egy pillanatig sem lehet kétséges.
