Ne kerülgessük az átforrósodott erősítőt: Alapi István új albuma a honi zenetörténelem fontos darabja. Kivételes képességű zenész készített kivételes albumot. Olyan lemezt, mely páratlan Magyarhonban. Korántsem a nemzetközi színvonal miatt. Hála Istennek, előrukkoltak ilyennel jónéhányan eleddig.

Az üzenet egyedi.

Alapi évek óta hazánk legleg gitárosa. Technikai felkészültsége, elméleti ismerete, emberi tulajdonságai miatt – és még hosszan sorolhatnánk, de mivel nem életrajzról vagyon szó, maradjunk annyiban, kivételes személyiség.

A történet azért szép és kerek, mivel egy közismert – Edda Művek – zenész megmutatja azt, mi is rejtezik a lelkében valójában. Merthogy a „nép” ezt nem tudja. Mi, vájtfülűek persze ismerjük első rezdülésétől kezdve: már a Belső világ című debütáló lemeze (1996) is megrezegtette az értő szíveket, hogy a tavaly kiadott Live anyagánál már csak büszkén bólogassunk.

Most pedig itt a niXfactor, amely egészen egyszerűen - pazar. Minden rezdülésében igazolja: remekmű.

Az intro már sokat ígér, hogy aztán a Love Takes Money, Mr. A durván mellbevágjon: a hangulat, a technika, hogy a brutális basszusszólónál már padlót fogjunk. A Beauty and The Beast persze azonnal felébreszt, szépen ráébredünk, hogy ez alighanem az egyik legfontosabb magyar fusion-kompozíció,a Desert Wing akusztikus virtuozitása aztán mesébe illően tovarepít, hogy a címadó szerzemény fúziós progresszivitása végérvényesen beültessen abba a világba, amelyet úgy hívunk: csoda.

És nincsen megállás, repülünk tovább, egyik dal jobb, mint a másik. A So Far… című szerzeményt jobb országokban reggel-délben-este sugároznák a rádióadók, merthogy az utóbbi évek egyik legnagyobb slágere- ritka értékes slágere persze.

Ha azt mondom, régen hallottam ilyen produkciót, tulajdonképpen nem is mondtam semmit.

És itt ama bizonyos üzenet.

Mint a példa bizonyítja, lehet ezt, így, tehetségből, akaratból, lelkesedésből, kitartásból összegyúrni. Alapi esetében soha nem volt kétségem: a kivételes tehetség előbb-utóbb utat tör magának.

Megtörtént.

A produkció dicsőítésekor ki ne hagyjuk a remek zenekart: Beke Márk (billentyűsök), Barabás Tamás (basszus), Banai Szilárd (dob).

Aki megszerzi, büszkén birtokolja – ritka érték.