Ma 2017. június 24. szombat, Iván napja van

FERGIE FREDERIKSEN Happiness Is The Road

Csodák márpedig vannak! Melegség járja át szívünket.

Ha a lemez maga nem is lenne jó, még akkor is szépen fogalmaznánk. Ám szerencsére erről szó sincs: Fergie új albuma az év kellemes meglepetése!

Aligha kell magyarázni az aor-fanatikusoknak, kiről is beszélünk itten, ezért csupán a rend kedvéért fussunk egy tiszteletkört hősünkről.

Az amerikai megatorok, ki a magas hangok karakteres előadójaként szerzett magának világhírnevet – tegyük hozzá rögtön: méltán! – a Le Reuox nevű többlemezes aor-csapatban csapatban mozgott, mikor a Zenekarok Zenekarában (Toto) a zseniális Bobby Kimball távozásával megüresedett a mikrofon. Lukatherék azt igazoltak volna le, akit csak akarnak, s ők Fergie mellett döntöttek. Hogy mennyire jól, azt az 1984-ben elkészített Isolation album igazolta: Fergie elképesztő teljesítményt nyújtott a Toto legrockosabb lemezén.

Egy turné még belefért, ám aztán távozott, s értelemszerűen szólókarriert kezdett. 1995-ben Ricky Phillips-szel kiadott közös lemeze nagyot robban (jó is volt!), aztán négy évvel később az Equilibrium is szépen szólt. 2002-ben énekelt a Mecca nevű amcsi project lemezén, mígnem 2007-ben a remek Tommy Denander irányításával adta ki legutóbbi, egyébiránt finom lemezét.

Az ezt követő évek legkevésbé a zenéről szóltak. Fergie hepatitis C-vírussal fertőződött egy kórházi kezelés során, majd másfél évvel ezelőtt barátai által rendezett búcsúkoncerten jelentette be, hogy májrákja van. Felveszem a harcot a kórral – ígérte. Innentől nem sokat tudunk a történtekről, csupán annyit, amennyit honlapján közölt: alternatív gyógymódokat választott. Ezek annyira sikeresnek bizonyultak, hogy új lemezről dönthetett, szerzőket kérhetett fel. Most pedig már kézbe is vehetjük a címével sok mindent eláruló anyagot.

Már ez is meglepetés, de az album még nagyobb: merthogy jó!

Szó sincs alibiről, ez bizony egy vaskos, erős, húzós anyag. Az első dal nagyszerű, a második nóta még jobb, a harmadik szerzemény hasonló – és nincs megállás egy percre sem. Igazi, hamisítatlan amerikai aor-t kapunk – amely olyannyira jól áll Fergie-nek. Lubickol is a szerepben, karakteres éneklésével még mindig védjegyként minősíti a színvonalas anyagot.

Azt már csak a bennem alvó kisördög jegyzi meg: egyidőben jelent meg a Toto két legendás torkának anyaga, ám a Kimball-lel való azonosság ebben ki is merül, lévén a minőségben osztálynyi a különbség – erre…

Fergie-nek ezúton kívánunk sok erőt és jó egészséget, bár, mint a példa mutatja, tud valamit.

Azért ide körmöljük hitvallását – melyről egy nagyszerű album tanúskodik:

A boldogsághoz nem vezet út.

Az út maga a boldogság.

(Buddha)

- szilágyi -