Évtizeddel ezelőtt berobbant a topligába, s azóta keresett alapemberként tekintenek rá szakmai körökben. A kaliforniai fickó tényleg mindenkivel játszott, ki számít – hol van helyünk hetven előadót felsorolni?! -, de mindennél többet elárul képességeiről, hogy hosszú évek óta Dave Weckl jazzcsodadobos billentyűse, s az utánozhatatlan Steve Lukather bandafőnöke.

Rengeteg elfoglaltsága mellett – idén például európai és tengerentúli turné Luke-kal, ezek szünetében pedig többtucatnyi fellépés a zseniális basszusikon, Victor Wooten-nel – csak előrukkolt várva várt harmadik szólóanyagával, a 2001-es Life Times és a 2005-ös Dark Blue Dream után. Elkötelezett férfiú lévén hitvesével, a basszusgitáros Renee-vel (aki egyébiránt a Steve Lukather Band tagja…) jegyzi az új anyagot.

Az album hangmérnöke és dobosa Simon Phillips (van, ki e nevet nem ismeri?), gitározik Mike Miller és Luke, Katisse Buckingham szaxizik, Lenny Castro perkázik (igen, anno Toto és Luke), s természetesen egy nótában Wooten Nagymester gyilkol.

A Dialogue ritka ínyencség. Régi idők szellemében fogant alkotás. Tizenegy mesteri kompozíció, lélekemelő hangulat, finom játék. Billentyűs főszereplő lévén itt-ott bekacsint Joe Zawinul szellemisége, aligha kétséges, hogy odafent elégedetten mosolyog az öreg időjárásjelentő.

Régen hallottam ilyen egységes, szép zenét. Túlzás nélkül ajánlhatom bárkinek, aki nem zárkózik el az alternatív gyógymódok elől. Regenerálódásra és feltöltődésre kiváló.

Hi-fi őrültek is nyertek: a hangzás olyan, mint maga a muzsika – álomszerű.