Renaud Louis-Servais Franciaországban született1972-ben, édesapja hatására – aki klasszikus gitáros – került a hat húr bűvöletébe 8 évesen. Zenekarokat alapított, albumokat hallgatott, koncertekre járt – mint bárki más, ám huszonévesen egyre ismertebb lett a neve a párizsi klubokban – persze csak a vájtfülűek körében. Soha nem titkolta kedvenceit-példaképeit – hiszen gyakran játszotta szerzeményeiket -, mint John McLaughlin, Frank Gambale, Pat Metheny, Scott Henderson, Allan Holdsworth. Mit ne mondjunk: jó ízlése volt a gyerkőcnek…

Első fúziós bandáját 2000-ben hozta létre, hat évvel később már sikereket arattak különböző fesztiválokon, ám a debütáló lemezig mostanáig kellett várni. Az is sokat elárul a produkcióról, hogy az a Steve Prestage keverte, aki Peter Gabriel és Gary Moore alkotásain is bábáskodott.

Az Iluna a műfaj legszebb éveit hozza vissza: méltóságteljesen hömpölygő dallamok, ízléses virtuozitás, magával ragadó hangulat. Kevesek készítenek mostanság ilyen lemezt! A szaxofon és a trombita játéka erősíti a jazzes jelleget – de csak azért, hogy még jobban felidézze bennünk a nyolcvanas éveket.

A főszereplő Renaud sokat tanult példaképeitől, bár számomra leginkább Pat és Frank hatása a legegyértelműbb.

Ígéretes történet indult útjára, kísérjük figyelemmel – a háttéranyag bőven biztosított.