Jómagam tudom.

Mindig is biztos voltam abban, hogy a Heartland-ből megismert fickó többre-sokra hivatott – mégha benne is tapod a korban, no.

Bemutatkozó szólólemeze – nagy hír!

És innentől valami nem stimmel: semmi gond, de mégsem az igazi.

Tommy Denander – van, ki e nevet nem ismeri? – gitármágus megírta a dalokat és meghangszerelte – aztán a főszereplő a munkafázis végén Mike Slamer-t kérte fel a szerkesztési- hangmérnöki munkálatokra.

No itten eltört valami. Merthogy Slamer – akinek képességeivel semmi gond, sőt! – hogyan került a képbe, illetve hogyan uralta azt a végén?!

Szóval valami nem stimmel ezzel az anyaggal.

Legfőképpen az, hogy egyfajta erőfutam: meghajtjuk és fut és fut és fut…

Tommy írt egy nótát és – megírta az összeset. Kaptafa. Séma. Hasítanak a melódiák, de csak hasítanak. Ötlet, fantázia?

A legnagyobb fájdalom pedig az, hogy a gitárszólók sem olyanok, mire ily’ fickóktól várna az ember – ízlésesek, intelligensek, de ?...

Chris nagy torok – ám valamit elcsesztek a körülötte lévők.

De csak a körülötte lévők.

Mert Chris hibátlan – énekel, ahogy kevesek.

Az album pedig az elszalasztott lehetőségek mintapéldánya.