Utóbbira tett utalás a már említett Both-Szokolay duó felvétele, amely nagy egymásra találás azzal együtt, hogy tudjuk: Dongónak kifejezetten fekszik a duózás. (Külön örömem, hogy az első közös fellépésüknek szem- és fültanúja lehettem, egy Napra-klubest keretében.) Az együttmuzsikálás hangulata, bensőségessége ebben a formában is „átjött” További WOMEX-utalás Szalóki Ági egyik projektjének felvétele, valamint a Dresch Quartet újdonsága. (Dreschék lemezének címe a zenekarvezető által tervezett fúvós hangszer, az ún. Fuhun, amely itt egy lendületesen jazzes Legényessel mutatkozik be.) Dániában nem volt kint, mégis potenciális exportcikknek számít mostanában az autentikus cigány folkot magas szinten művelő Parno Graszt és a szokatlan hangvételű magyar folk-feldolgozásokkal kísérletező Kerekes Band is.

A többiek aktuális albumát jórészt bemutattam e portálon. Visszakereshető tehát a véleményem a Harmonia Garden maxijáról, amelynek itt hallható slágerszáma baljóslatom ellenére megkapta a lehetőséget a rádióktól, aminek kifejezetten örülök. Az alábbi albumokat szintén bemutattam, de ezeket az írásokat alig(ha) kell tovább ragoznom: Besh o droM: Kertünk alatt (újdonságuk azóta az új felvételekből összeállított Best of droM), Fókatelep: Fokadelic, Buda Folk Band: Sűrű vándor, Szalonna és Bandája: Népzene a Kárpát-medencéből, Tűz lángja: Tovafelé.

Végül, amelyeket nem volt alkalmam még ismertetni: Harcsa Veronika első magyarul énekelt, megzenésített verseket tartalmazó lemeze. Az itt kiragadott Ülni, állni, ölni, halni című József Attila-költemény hangszerelése annyira erőteljes, hogy a nyelvünket nem értő hallgatója is beleborzong. Nem véletlenül csapott le erre az albumra is Harcsa Veronika japán kiadója!

A Fanfara Complexa két rövid darabbal van jelen 2011-es Fonó-lemezéről (Radio popular), maradéktalanul bontakoztatva ki a zenekarból kiragadott különleges duó (Benke Félix levélsípot is megszólaltat) zenei tehetségét.

Válogatás-lemezek esetében mindig felvetődik, hogy mit lehetett volna (esetleg mi helyett) felvenni rá. Nos, mivel ez „mindössze” egyórás album, szinte csak az előbbi variánsról beszélhetünk. A magam részéről pakoltam volna fel ízelítőt a Csík Zenekar új albumáról, Kiss Ferenc A halálba táncoltatott leány című filmzene-lemezéről, és kifúrja az oldalamat a kíváncsiság a Tariqa bemutatkozó CD-je miatt is.

Hiba? Sajnos, nem úsztuk meg nélküle: elmaradt a trackek sorszámozása, amely hiányosság a külföldiek és a világzenével most ismerkedő hazai közönség számára igencsak megnehezíti az előadók beazonosítását.