Ezúttal énekelt gyermekversek és magyar népdalfeldolgozások szólalnak meg Bognár Szilvia elbűvölően csengő hangján.
A hozzá csomagolt, a szó szoros értelmében vett kislemezről pedig (hogy mindenki értse: mini CD-ről beszélek, ami ritkaságszámba menő manó manapság) megtudhatjuk, milyen aranyosan felszabadult (lehetne) egy zeneovi, ahol az óvó nénit történetesen Bognár Szilviának hívják, pedig hangszeres játék szóba sem kerül. Nem úgy a másik, immár normál méretű korongon. A Csintekerintő okozta bűvölet vele már a legkevésbé sem (gyermek)kor-függő. Szilvi „néni” nem csak az apákra, de a nagyapákra is hat, sűrűsödő szívdobbanások kíséretében. (Az anyák nevében – hál’ Istennek - nem áll módomban nyilatkozni.)
A kifejezett hangszeres játék egyfajta kvázi minimál, de annál célirányosabb. Mindenkor maximálisan a dal hangulatához alkalmazkodik, népdalok esetében megőrizve születési helyük zenei jellegzetességeit, ráadásként az énekhang kiemelt státuszát. Mindez elsősorban a nagybőgős Kovács Zoltánnak köszönhető, aki nem tévesztendő össze a Djabe kitűnő billentyűsével.
Egyértelműen „lejön” a lemezről az a szimpatikus (nem mellesleg: alighanem sikeresnek bizonyuló) törekvés, amely a népdalok (leginkább moldvaiak) gyermekekkel való megszerettetésére irányul. Nem lógnak ki a sorból a megzenésített gyermekversek sem, mintegy az irodalomba való zenés bevezetőként funkcionálva. (Nem kis merészséggel dolgozva fel – egyebek mellett – a Gryllus Dániel által megzenésített, a Kaláka által klasszikussá érlelt Görögdinnye című játékos Hajnal Anna-verset.)
Igen, valahogy így kell, így érdemes ezt csinálni: a legmagasabb nívón! Példaadó ez a furcsa című lemez: felületesebben hozzá sem lenne szabad kezdeni gyereklemez készítéséhez!
Mit kívánhatnék még magamnak? Egy óvodáskorú gyerkőcöt legfeljebb, akivel tágra nyitott fülekkel hallgathatnánk együtt ezt a csodás lemezt! Amíg nem jön össze így vagy úgy, egye fenyő: hallgatom egyedül!
