A tett elengedhetetlen feltétele „mesterszakácsok” toborzása. A mikéntje pedig: végy hét remek zenészt, lehetőleg a jobb híján könnyűzenének nevezett terep különféle területeiről! Locsolgasd a torkukat jóféle ír viszkivel, öblögettesd át aztán néhány firkin Guinness sörrel, és ne hagyd, hogy bármelyik nedűt véletlenül kiköpjék! (Ahogyan ismerem őket, készakarva biztosan nem tennének ilyet.) Miután kellőképp megírültek – ami szemmel látható -, ne hagyd főni a kompániát a saját levében! Szervezz nekik koncerteket, folyamatosan kóstoltasd a zenéjüket a közönséggel. Tuti, hogy elbírják a „zsűri” kritikáját! Kisvártatva tedd lehetővé, hogy szabadon kísérletezzenek egy stúdió nevű boszorkánykonyhában. Amikor végre letettek az asztalra némi kézzel fogható eredményt CD-formátumban, paprikázd fel őket azzal, hogy jó, jó, de ez nem minden! Van hová lépni tovább! Magyar szövegeket kéne írni az ír dalokhoz, hiszen ilyet nemigen csinált senki. Szalonnával megspékelve, további vendégművészek által felforrósítva, megbolondítva lehetne tálalni a szellemi étket.

Meglásd, az elkészült „konyhai” műremeket megkajálja majd a hallgatóság jó étvággyal, teli szájjal, habzsolva.

Be kell vallani ugyanakkor, egy illúzióval szegényebbek lettek a „külföldiül” nem értő honfitársaink: a klasszikussá vált ír dalok szövegei – finoman szólva – nem terhelik túl a potenciális befogadó szürkeállományát. Itt jön a szellemes magyar szellem, innováció és találékonyság: vagyis a nagy magyar agy szerepe. Juszt sem fordít szolgailag: amit lehet, honosít, csípős magyar humorral, ráadásul. Így lett a Viszkis hordóból (amely Thin Lizzy-féle feldolgozásától máig feláll a szőr a régebb óta fiatal rockerek hátán) hatásos felszólítás pálinkaivásra, az alábbi, zseniális sorokkal: „lassan idd a vizet komám, nem jó a torkodnak, nem jó, az angyalát, hát igyunk pálinkát!” Nagyon helytelenül, erre műveletre akkor kerülhet csak sor, ha néhány perccel előtte elmondtunk egy Borfohászt. A Felföldi románc hallatán pedig ma is visítva kell röhögnöm, micsinájjak.

Igen, a megközelítés logikus: a bor és a szerelem közeli rokonok. (Egyfajta eredménye: a Hetedhét székely „ír” kalandja, de ne adjunk mindig a messziről jött ember szavára, hozassunk inkább egy firkin sört!) Az élet nem mindig vidám, de sebaj, hiszen a Rettenthetetlen rapes magyar hangja Ganxsta Zolee! Szóval: úgy „Jó” az összes magyar szöveg, ahogy’ van!

A muzsika meg tökös: ha egy ír cowboy ha Firkint hallgat, egy órával tovább lesz képes megmaradni a műbika hátán.

Hiányosság? Ha csak az nem, hogy a Firkin helyében én a gyönyörűséges karácsonyi meséjüket is felpakoltam volna az albumra, felülve annak a kósza hírnek, hogy tán 2012-ben sem marad el a Karácsony.

Mit lehet a megoldás? Személyes javaslatom: amikor az utolsó hangig kiürült a Búcsúpohár, kellő alapossággal tenni eleget a lemezcím-béli felhívásnak! A mellékhatás kockázatmentesen garantált. A hátrány előnye: gyógyszeres kezelést nem igényel.