Bekezdenek alaposan: a Nincs Egyebem előrevetíti mindazt, amiről az előző bekezdésben beszéltem. Úgy rugaszkodik el a dal a földtől, hogy közben magához vonzza, magával repíti hallgatóit! A Haja Rózsa élénk tempóval hajaz a(z egyébként hibátlan) debütáló album első számára. A Szakítás a drámaiságával hat, amelynek hangulatát a színpompás Pünkösdi Rózsa oldja valamelyest. A felvételsorozat tengelyében elhelyezett Bukovinai című szám arról tanúskodik, hogy (nem mintha okot adtak volna a kétkedésre) vérbeli népzenészek alkotják A Köztársaság Bandáját.
Nem népzene az említett Szécsi Margit-szülte Átok, viszont a lemez legnagyszerűbb dala (szerintem). A kedvesen helyes, szőke énekesnő olyan szenvedélyesen szór cigányátkot a férfinépre, hogy már most tudom: rosszul fogok aludni az éjjel (ennyit a lelkiismeretem tisztaságáról), mégis imádom Veronikát érte! A Spanyol földrajzilag távoli, lélekben annál közelebbi világba visz. A Fúnak a fellegek újabb kivételes szellemi kalandot kínál, mégpedig a hangszerelés terén: érdemes odafigyelni! A Tanyasi Blues méltó slusszpoén (újabb hangszerelési bravúr) a városi népzenei lemez végén. Ha akarnám, sem tudnám lelőni, annál jobb szívvel ajánlom: tessék meghallgatni!
A Köztársaság Bandája izgalmasan friss fiatal zenekar, amely már most több szimpla ígéretnél. A Folkbeats tehetségkutató versenyén „csak” a harmadik helyre futottak be, de nálam abszolút nyerők, ha ez számít valamit. Ha az indulás hevülete és lendülete kitart, sok örömünk lehet bennük. Vagyok annyira önző disznó, hogy magam (és magunk) miatt kívánjam: így legyen!