Ma 2018. április 19. csütörtök, Emma napja van

CSÍK ZENEKAR Amit szívedbe rejtesz

Aligha tévedek nagyot, amikor azt állítom: a Csík zenekar elért mindent, amiről magyar zenekar álmodhat: stílust teremtett a folk és a rock speciális, arányos és egyéni hangú elegyítésével, miközben népzenét népszerűsítettek tömeg-méretben, amiért aztán méltán kaptak Kossuth-díjat. (Nagy vonalakban ennyi, tartalmilag, valamint az elvégzett munka mennyiségét és minőségét illetően nagyságrendekkel több.) A legjobbkor jött a legmagasabb fokú elismerés, ráadásul. Nevezetesen: aktív, termékeny korban, sikereik zenitjén, a népszerűségük csúcsán! Ahonnan még bőven van hová tovább. De vajon merrefelé – ez a nagy kérdés.

A „válasz” tétje nem kevesebb, mint a csúcson maradás. A lehetőségek számbavételére bőven volt/van idő, ám a vállalás nagyon nem kockázatmentes. Meglehet, ilyenkor a legnehezebb a helyzet egy zenekarban, annál is inkább, mert ezt igen kevesen élhették át eddig. Nincs kitaposott út, nincs bevált recept. Az új lemezt pedig már várta a közönség, miután alkalma nyílt begyűjtenie a régieket is. (Magam is éltem az alkalommal.)

A zenekar válasza alapból az önmaguk felé nyitás, tehát ezúttal még többet mutatnak meg magukból. Elérkezett az idő saját szerzemények publikálására, amelyek elsősorban Szabó Attila nevéhez fűződnek. Megfejelve illusztris vendégek (Ferenczi György, Lakatos Róbert) jellegzetes produkcióival. Nem feledve természetesen az autentikus magyar népzenét, valamint a pop-, rock- vagy éppenséggel blues-feldolgozásokat. Belefér egy „Oláhos, ahogy nekem tetszik” – Makó Péter felhozatalában, talán a Héjszát felváltandó majd a koncerteken. A cím hangsúlya minden bizonnyal az „ahogy nekem tetszik”-en van. A költészet ezúttal is termékenyítő ihletforrás (Ratkó József: Ember, fa). Szóval, meglehetősen komplex az anyag, sokkal összetettebb az eddigieknél.

A varázslat mégis sikerül! A Kispál-muníció ugyan fogyóban (ráadásul a nevezetes banda úgy döntött az idén, hogy maga töltené be a maga után hagyott űrt), Szabó Attila dalait pedig még nem ismerheti a nagyközönség, de majd meg fogja, hiszen semmivel sem gyengébbek az eddig feldolgozottaktól, legfeljebb mások. Ferencziék és Lakatos Róbert produktumai pedig a saját lemezeikre jobban elférnek, mégis. A helyére került itt minden kérem, okosan, szépen!

Bónusz-ajándékot is kaptunk: az Egyszer című Presser-nótát, Rúzsa Magdolna meglepően érzéki énekével. (Herczeg Flóra az egyébként kitűnő, egyszál-zongorás Ringass még című Presser-lemezén kihagyta ezt.) A hangszerelés pedig olyan, ahogyan csakis a Csík zenekar képes zeneileg megfesteni az álom-szép dallamnak feszülő, vágytól felfűtött szürreális hangulatot.

olasz