A másik a hangszeresen bámulatosan megképzett pszichedelia, amely nem kevés lelki emelkedettséget indukál a hallgatóban. Magyarán: fel- és elszállhatsz vele és általa – mindenféle pótszerek „segítsége” nélkül!
A harmadik Oláh Annamari kiemelkedő ének-teljesítménye, amelyet talán a lemezcím jellemez leginkább, benne – jó adag, jó értelemben vett játékossággal. És ez nem minden. Kifejezőkészség? Kisugárzás? Varázslat? Igen! Leginkább ez mind együtt!
Ha már a lemezcím a virágba borulásra (is) utal, nyilvánvaló, hogy lennie kell egy természetes ívnek a zenei anyagban. Van is: a számok sora által előidézett hangulatváltozások, amelyeknek közös mozgatórugója van: a szenvedély!
Ezért van az, hogy közömbösnek maradni – hallgatóként (kvázi kívülállóként) – képtelenség! És, ez az érzés egy pillanatra sem törik meg: a dalok egyenletesen magas színvonalat képviselnek egyetlen felesleges hang nélkül. Gyenge pontja egyszerűen nincs a lemeznek! Személyes kedvencről viszont örömmel számolhatok be ezúttal is, amely nem más, mint a Vodkavirág címet viselő kislemezről már ismerős, oroszos Hajnali ének!
A Kinyílok összességében nem egyéb, mint az amúgy sem rövid, nem ritkán kevéssé ismert terepet képező magyar világzenei vonulat legújabb mérföldköve. Idáig eljutnia sem lesz könnyű másnak. Meghaladni pedig irreális képzelgésnek tűnik, egyelőre.