Ma 2020. május 30. szombat, Zsanett, Janka napja van

Balogh Kálmán, Lukács Miklós - Cimbalomduó: Összehangolva FolkEurópa/Hangvetõ

Bárhonnan nézzük, szemernyi túlzás sincs a lemez címében. A kettejükkel készült (nemsokára megjelenõ) Riffes interjú megmutatja, hogy nem csak a mûvészi pályájuk jelez hasonlóságokat sõt egyezõségeket, de a világhoz való viszonyulásukat tekintve is egy húron pendül a kér cimbalmos, a szó legjobb értelmében véve!

Az interjúkészítés alkalmával csak ámultam a fantasztikusan összetett személyiségükön: a szûkebb és tágabb világhoz való hozzáállásukon. A véletlen mûve pedig mintegy megkoronázása a fentieknek. Miféle véletlenre gondolok? Az elsõ duólemezük a koppenhágai, az idei pedig a budapesti WOMEX-et alig valamivel megelõzõen került piacra. Az eredmény? Mindkettõn fellépõként voltak, illetve lesznek jelen!

A recenzió tárgya természetesen a 2015-ös lemezük. A tökéletes alkotásnál nem létezik jobb, ezért szinte lehetetlen a munka kvázi objektív minõsítése. Tény azonban, hogy az új az aktuális kedvenc, mégpedig több okból. Az elõzõ anyag érzelem-gazdagsága vitathatatlan, a mostanit viszont talán könnyebb befogadni, alighanem a népzene-feldolgozások többsége okán. Utóbbi spektruma is tágabb: egyebek mellett a roma gyökerû muzsika és a klezmer megjelenésével.

Ráadásul – azzal együtt, hogy úgy Balogh Kálmán, mint Lukács Miklós hangszeres virtuozitása vitán felüli, itt még többet mutatnak belõle. Figyeljünk csak (hogy messzebb nem menjünk, holott mehetnénk) a nyitó darab, a Geampara szédületes ikerszólóira!

A további ok nem egyéb, mint a CD záró darabja az egyik legnagyobb magyar világsláger, a Szomorú vasárnap! Világsztárok egész sora tûzte mûsorára: komplett (magyar kiadású) lemez született e feldolgozásokból. Emiatt sem kis bátorság hozzányúlni a közönség-kedvenc számhoz, hiszen mindenki ismeri, bárki összehasonlítgathatja, patikamérlegre teheti, kritizálhatja ezt az elõadást.

Az a mód azonban, ahogyan a Cimbalomduó közelít ehhez a számhoz, csakis õket hirdetheti gyõztesnek! A hamis pátosz természetesen eleve kizárt, egyfajta emelkedettség viszont nélkülözhetetlen az elõadásakor. Az arányok megtartása itt: mûvészet, a szó kissé módosult értelmében véve is. A Cimbalomduó hangszereibõl azonban bámulatos természetességgel: tökéletesen összehangolva „folynak ki” a - leginkább odaillõ - hangok. Le a kalappal a fiúk mértéktartása és teljesítménye elõtt! Jó érzés megtapasztalni, hogy egy kétszemélyes mikro-világ miként növi ki magát – túlzás nélkül – világméretûvé. Ezt a CD-t ugyanis nem csak hogy meg lehetne, de meg is kellene mutatni a világ bármely színpadán!

olasz