A recenzió tárgya természetesen a 2015-ös lemezük. A tökéletes alkotásnál nem létezik jobb, ezért szinte lehetetlen a munka kvázi objektív minõsítése. Tény azonban, hogy az új az aktuális kedvenc, mégpedig több okból. Az elõzõ anyag érzelem-gazdagsága vitathatatlan, a mostanit viszont talán könnyebb befogadni, alighanem a népzene-feldolgozások többsége okán. Utóbbi spektruma is tágabb: egyebek mellett a roma gyökerû muzsika és a klezmer megjelenésével.
Ráadásul azzal együtt, hogy úgy Balogh Kálmán, mint Lukács Miklós hangszeres virtuozitása vitán felüli, itt még többet mutatnak belõle. Figyeljünk csak (hogy messzebb nem menjünk, holott mehetnénk) a nyitó darab, a Geampara szédületes ikerszólóira!
A további ok nem egyéb, mint a CD záró darabja az egyik legnagyobb magyar világsláger, a Szomorú vasárnap! Világsztárok egész sora tûzte mûsorára: komplett (magyar kiadású) lemez született e feldolgozásokból. Emiatt sem kis bátorság hozzányúlni a közönség-kedvenc számhoz, hiszen mindenki ismeri, bárki összehasonlítgathatja, patikamérlegre teheti, kritizálhatja ezt az elõadást.
Az a mód azonban, ahogyan a Cimbalomduó közelít ehhez a számhoz, csakis õket hirdetheti gyõztesnek! A hamis pátosz természetesen eleve kizárt, egyfajta emelkedettség viszont nélkülözhetetlen az elõadásakor. Az arányok megtartása itt: mûvészet, a szó kissé módosult értelmében véve is. A Cimbalomduó hangszereibõl azonban bámulatos természetességgel: tökéletesen összehangolva folynak ki a - leginkább odaillõ - hangok. Le a kalappal a fiúk mértéktartása és teljesítménye elõtt! Jó érzés megtapasztalni, hogy egy kétszemélyes mikro-világ miként növi ki magát túlzás nélkül világméretûvé. Ezt a CD-t ugyanis nem csak hogy meg lehetne, de meg is kellene mutatni a világ bármely színpadán!