Az iráni származású énekesnő, Mahsa Vahdat, valamint a norvég producer és poéta, Erik Hillestad 2003 óta számos közös projekten dolgozott.

Egy életen át tartó, maradandó élményben volt részem, amikor a Toto - elvileg - utolsó koncertjeinek egyikét láthattam. Mind a legendás felállás, mind a zenészek játéka fenomenális volt.

Aki járt valaha Ghymes-koncerten, megérezhette, hogy az alapító-zenekarvezető, bőgős, basszusgitáros, énekes Szarka Gyula vonzódik a históriás énekekhez.

A szerelem a lélek kémiája. Megfejthetetlen talány, örök kérdés: ki, kibe, és miért?

A FolkBeats tehetségkutatót hirdet autentikus magyar népzene és világzene kategóriákban.

Új trió-formáció bemutatkozó anyagáról van alkalmam beszámolni, amit a legnagyobb örömmel teszek meg. Az Azur Blue Band muzsikája ugyanis ritkaságszámba megy!

Ismeretlen ismerősként is üdvözölhetjük azt a fiatalembert, aki hazánk egyik legprofibb stúdiójának vezető hangmérnöke, számtalan reklámzene szerzője, mindemellett egy kellemes kávézó tulajdonosa, egyébként tanárember, cseppet sem mellesleg pedig a minap koncertalbummal reflektorfénybe került Alapi István Band billentyűse. De hogyan is vélekedik a zenéről és annyi minden másról Beke Márk?

Ma még csak a szerencsés kevesek ismerik, ám szemernyi kétségünk sincs afelől, hogy hamarosan jól cseng majd a Földes Ádám név a minőségi muzsikák hívei számára.

Hazánkban kevesen ismerik Andrew Vladeck zenei munkásságát, pedig mindenképpen érdemes megismerkedni vele, csalódás kizárt!

A zord tél után beköszöntő tavasz, érzékeinket finom illatokkal, vidám színekkel, lágy szellővel kényezteti, és ne feledkezzünk meg a hangokról, mint például a madárcsicsergésről, mely fülünknek kedveskedik.

Attól még, hogy egy csapat a földkerekség egyik legismertebb rock supergroupjaként volt ismeretes, évtizedek múltán készíthet pop lemezt.

Az 1857-ben papírra vetett csodálatos Aranyi szavakat kell idéznünk a kellő tisztelettel: „Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik.”

Csodát látott Győr városa! Nem mindennapi esemény, hogy egy 130 ezres lélekszámú város két egymást követő estén két világhírű rock ikon koncertjének is házigazdája legyen.

Megjelent Alapi István együttesének lemeze Live in Budapest címmel. A cédé a Rockinform zenei magazin áprilisi mellékleteként jut el a hallgatókhoz.

Immáron több mint negyedévszázados múltra tekinthet vissza a világ egyik legismertebb hangszer seregszemléje, a Frankfurt Musik Messe. Az idei kiállításról hazánk egyik vezető zenésze, Alapi István mesélt.

Volt (és van) egy vidéki zenekar, a Narco Polo, másfél évtizede többé-kevésbé tűzközelben, de igazi hangzóanyag nélkül. Az énekesnőjük, Herczeg Flóra.

A Rózsa Sándor alvezéréről, Veszelka Imréről elnevezett betyárbrigád magja a lemezkiadással hosszú évek óta eredménytelenül nyűglődő Narco Polóból vált ki.

Kissé szkeptikusan fogadtam a hírt, amikor világgá kürtölték, hogy Jiminek új albuma lát napvilágot. A halála után számtalan kiadatlan lemez látott napvilágot.

Már nem az egyik legtehetségesebb, hanem ilyen nívós produkció után immáron az egyik legfontosabb magyar jazz együttest köszöntjük. Kihagyhatatlan album.

A Djabe idén ünnepli 15 éves születésnapját. Országos jubileumi turnéra indulnak, a koncertek vendége lesz Steve Hackett, a Genesis egykori gitárosa.

Ha kimondod, még hihetetlenebb: 1973 óta működik az amerikai dallamos rock utánozhatatlan csúcsbandája, megannyi megasláger gazdája. Új idők, új dalnok, új dvd – ugye nem gondolta senki komolyan, hogy most botlanak az óriások?

Más ez az érzés, de mégis szép! Ez is lehetne a szlogenje az aor-rajongók által olyannyira vágyott új történetnek.

Az új év első teendői közé tartozik kinyomoznom, hogyan találkozhattak a CD-t jegyző művészek? Mivel nyerte meg Ágoston Béla a Klezmatics főnökét, hogy segítsen eljátszani nem kis részben az ő szerzeményeit és feldolgozásait?

Ha nem csal az emlékezetem, magyar kiadású lemezen valamely klasszikus zenét rögzítettek már duóban, cimbalmo(ko)n. Dereng, hogy két hölgy jegyezte két-három évtizeddel ezelőtt.

Vitán felül hazánk vezető hat húrosa, ezért aztán mindig érdekes, mit mond. Alapi István gitármesterrel beszélgettünk apró érdekességekről.

Aki nem tudná: a zenekar neve a szláv sedcko jedno (mindegy) szókapcsolatból szőtt, az eredmény ismeretében valóban találó szójáték.

Szépen, csendben turnéra indult új triójával a dobosfenomén, meglepetésként már ki is hozott egy korongnyi ízelítőt, örömhír ez, de még mennyire.

Mitől rendhagyó ez a prímástalálkozó? Alighanem attól, hogy a „prímás” fogalmát a megszokottnál tágabban értelmezte a kezdeményező: Lakatos Róbert brácsás.

Borlai Gergő – van, amit még nem írtak meg magyarhon vezető dobosáról? Felesleges dolgokkal kár foglalkozni, ezért mi nem dicsérünk – csupán beszélgettünk egy jót a kivételes zenésszel.

Igazi csemegét élvezhetnek azok, akik ellátogatnak a Művészetek Palotájába. Napjaink egyik legjelentősebb jazz zongoristája játszik az egyik honi csúcsbandával.

Ilyen ritmusszekcióval a világ végére is el lehetne menni, hát még ha így gitározik valaki, arról már nem is beszélve, hogy Tony Lakatos fúj.

Aki a Weather Report-ot szereti, rossz ember nem lehet, az örökérvényű mondás ismét megerősítést nyer.

Már szinte hazajár hozzánk, de nagyon jól van ez így, elvégre ki nem csodálná meg újra és újra élőben a soulba és bluesba oltott fantasztikus gitáros-énekest?

Fúziós muzsikák kedvelői, figyelem: a tehetség bajnoka új albumát Greg Howe és Dave Weckl társaságában rögzítette. Nyugi. Persze, hogy gyilkos!

Italiano projecto melodico rocko – supero vocalo, fantastico gitaro, megaharmonio: tutto franco albumo!

Szokatlan hangszerpárosítás (cimbalom + dob), üde tempók és népi dallamok feldolgozása (két kivételtől eltekintve). Ezek a CD első hallásra feltűnő jellemzői, de nem biztos, hogy a legfontosabbak.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy szinte a kezdetektől: a Tin Tin-tagsága óta kísérhetem figyelemmel Juhász Gábor tevékenységét. Játékának egzotikus, indiai hatásokat tükröző volta ragadott meg.

Fantasztikus zenészek, remek torok, hatalmas dallamok, nagybetűs rockzene – a Winger jobb, mint valaha, mint ez kiderül majd Budapesten is.

Ami Európában Frankfurt, az Ázsiában Sanghaj. A kínai hangszervásáron szerzett tapasztalatairól beszél Alapi István, hazánk vezető gitárosa.

Ez a Fakutya csak névrokona a gyermekkori fakutyámnak. Viszont vidám „jószág” ő is, aki 2000 óta létező zenekar valójában. A banda védjegye a jóféle moldvai csángó muzsika, humorba ágyazva.

Németh Juci nem semmi csaj! Németh Juci több mint énekesnő, akit mi, rockerek legtöbben az Animából ismerünk, mert melyikünk nem izgult rá, hogy gyermeket csináljon az ominózus dala alatt, vagy hatására?

Kövezzenek meg, de ez (eddig) az év aor-albuma. Pedig Mick Jonesék semmi különöst nem csináltak. Ajánlott hallgatnivaló.

Ő az a gitáros, akit felesleges bemutatni a zenerajongóknak – a bluesrock kiválósága ismét hazánkban pengeti a húrokat.

Nem csak a Világzenei Nagyszínpad koncertjeiről írok, de onnan kiindulva térképezhetem fel a komplett Sziget-világot. Ott ugyanis még mindig nagy tételben lelhető fel az a megfoghatatlan valami („érték”), ami ebben az eldurvult évszázadban napról napra devalválódik.

Steve Lukather – a legleg zenész, akiről már minden dicséretet méltán megírtak, s aki Budapesten adott választ a mostanában joggal kételkedőknek.

Orszáczky Miklós basszusgitáros, énekes nevével fémjelzett magyar rock-jazz formáció, a Syrius félresiklatott történetét egy teljes könyv dolgozza fel. Mi lehetett volna más a címe, mint Széttört álmok a csapat szvit-szerű kompozíciója után. A zenekar tagjai közül alighanem Orszáczky maradt legközelebb emberi-művészi álmai megvalósulásához.

Valamikor a kilencvenes évek közepén, Hódmezővásárhelyen egy SzaMaBa Trió-koncerten komolyan aggódtam azoknak az embereknek a testi épségéért, akik Major Balázs szólója közben annyira áthajoltak a terem emeleti korlátján, hogy majdnem átestek rajta. Mégis, nekik volt igazuk!

Martin Scorsese gondolt egy merészet – nem először karrierje folyamán – és szövetséget ajánlott a Stonesnak egy film elejéig. Nem idegen tőle ez a műfaj: gondoljunk Az utolsó valcerre vagy a Duna TV-n nemrég játszott bluestörténeti sorozatra.

Emlékszem, amikor majd húsz éve először hallottam a bandáról, a kedvező kritikák ellenére tartózkodóan fogadtam őket, gondolván, ilyen zenekarnévvel képtelenség nem bénának lenni.

Hét évvel ezelőtt megjelent egy album, egy alkalmi formáció muzsikájával, s ne szépítsük meg az emlékeket, szóval rendesen padlóra küldött az anyag. Megfogott, megrázott és úgy eldobott, mint egy nemzeti hősként tisztelt japán szumóbajnok.

Napjaink egyik legtehetségesebb és legizgalmasabb billentyűse az a még mindig csak harmincas éveiben járó fiatalember, aki alig húszesztendősen már előrukkolt egy klasszikus jazzalbummal, néhány évvel később pedig már az angol csodadobos, Simon Phillips együttesét erősítette.

Átkozottul jó basszusgitáros ez a fickó, vastagon a legjobbak között a helye. Mike Keneally bandájából lehetne ismerős, de mivel ő sem az a kimondott megasztár magyarhonban, így aztán maradjunk annyiban: kéretik megjegyezni Bryan Beller nevét.

Nevét kevesen ismerik hazánkban, ám mindez semmit sem von le abból a tényből, hogy ő a földkerekség egyik legkeresettebb session gitárosa. Az elmúlt közel harminc évben több mint 600 albumon játszott. Szólóban kivételes albumokat készít, amelyről bárki meggyőződhet budapesti fellépésén. Rockból, bluesból és jazzből kevert sajátosan fűszerezett igazi ínyencséget kóstolhat a nagyérdemű.

Scott Hendersont két évtizede a világ egyik legjelentősebb gitárosának tartják. Teljes joggal. Nem hirtelen kapta el és repítette magasba a hírnév, hanem kivételes tehetségével és szorgalmával dolgozott meg az előkelő helyért. Nem akárkik mellett szerzett elismertséget magának: a Chick Corea Electric Band és Joe Zawinul neve önmagáért beszél, hogy a Tribal Tech kultikussá vált fúziós csodáról már ne is beszéljünk. 

Tony Grey Moving-ján ismertem meg az indiai gitárost, aztán amikor újra hallottam sajátos játékát az Aka Moon egyébiránt zseniális Guitars lemezén, már biztos voltam benne, ha törik, ha szakad, ettől a palitól kell nekem anyag (egyelőre hallgatnivalóban gondolkodom…).

Ugyan évek óta nem működik a fusion méltán legendává nemesült legjelentősebb társulata, ám mindegyik Tribal Tech-tag a nevükhöz méltó produkciókkal rukkol elő. Nincs ez másként Scott Kinsey-vel sem, akit joggal tartanak napjaink egyik legfontosabb billentyűsének.

Nincs abban semmi túlzás, ha szupertriónak nevezzük eme kivételes formációt, sőt, tulajdonképpen a lehető legnagyobb mértékletességről tanúbizonyságot téve csupán nevén neveztük a dolgokat.

Akadnak ünnepi pillanatok, amikor bátran és töprengés nélkül sutba dobhatjuk a sematikus gondolatvázlatokat, hogy in medias res kinyilvánítsuk: kérem tisztelettel, ez bizony örökérvényű darab.

Hívták őt a „gitárművészet megújítójának”, és „a világ leggyorsabb kezű gitárosának”, vagy „a gitározás alfájának és omegájának”.A méltató jelzősszerkezetek egyetlen embert hagytak hidegen: őt magát.